Elterjedési területük Közép- és Dél-Amerika, Afrika és Ázsia. A sziklás, néhol homokos aljzatú, kristálytiszta vizű lakhelyükön nagyon kevés vízinövény található, így búvóhelyül a sziklahasadékok szolgálnak számukra.

A legtöbb sügér ragadozó, kedvelik a különböző lárvákat, kukacokat, vagy éppen a kisebb halakat, de természetesen akad közöttük növényevő is.

Tartásuk sok szemponthoz kötött. Fontos a megfelelő méretű akvárium kiválasztása. A rájuk jellemző területvédő viselkedésük miatt egy csapat kisebb méretű és békésebb természetű faj gondozható 150 literes akváriumban, nagyobbra növő társaiknak már 250 literes vagy annál is méretesebb medencére van szükségük. Magányosan nem ajánlott tartani őket, mivel kifejezetten csapatos élőlények. A csapatok védik saját területüket még a azonos fajtájú halaktól is, más fajokra kevésbé érzékenyek, így végül is több sügérfajt lehet együtt nevelni.

Az akvárium berendezésénél törekednünk kell arra, hogy az a lehető legjobban hasonlítson eredeti élőhelyükre. Aljzatnak válasszunk nagy szemcseméretű homokot, amit érdemes többször is átmosni. A növények ültetésével nem igazán érdemes próbálkozni, mivel a legtöbbjük növényevő, vagy vegyes táplálkozású, így a növényeket nagy örömmel azonnal elfogyasztják. Ez alól csak néhány keményebb levelű, kesernyés ízű faj jelent kivételt pl. az Anubias. A búvóhelyek kialakításához köveket kell használnunk. Egy nagyméretű akváriumba kisebb sziklákat is berakhatunk, vagy kőkereskedésekben beszerezhető lyukacsos, üreges kövek közül is választhatunk néhányat. Lényeg, hogy minél több, elkülönülő rejtekhelyet alakítsunk ki.

A hasadékvölgy tavainak vize nagyon kemény, ezért célszerű néhány mészkődarabot elhelyezni az akváriumba. Az ideális, 10-20 NK foknak megfelelő keménységű víz hazánk legtöbb csapjából elérhető. A nagy akváriumok tisztítását és a megfelelő mennyiségű oxigén biztosítását, már csak nagy-teljesítményű, külső szűrőkkel tudjuk megoldani. A víz hőmérséklete hazájukban, a trópusokon sosem csökken 22?C alá, így 22-26?C-os hőfokon érzik magukat a legjobban, ezért a víz fűtéséről gondoskodnunk kell, az ősztől tavaszig terjedő időszakban.

Párzáskor területvédők és a territóriumukat ilyenkor agresszíven védelmezik.

A többi halfajtól eltérő, egyik legérdekesebb tulajdonságuk, a fejlett ivadékgondozó ösztön, mely legtöbbjükre jellemző. Az ivadék gondozásában mégis vannak különbségek: megkülönböztetünk hím-, nőstény-, és vegyes gondozású családokat.

A hímgondozású családokban az ívás helyének előkészítésében csak az apa vesz részt, és rendszerint poligám (többnejű) családot alkot. Akár egymás után több nősténnyel is ívik, majd a több nőstény ivadékából összeállt családot gondozza. Csak az ívóhelyet védi, ha a kishalak elúsznak, akkor már nem gondoskodik róluk tovább.

A nősténygondozású anyai családoknál már valódi ivadékgondozásról beszélhetünk. Itt az ikrázásra kiszemelt helyet a nőstények készítik elő és védik. Egyes fajok az ikrákat a szájukba veszik és itt is keltetik ki (bölcsőszájúak). Ez eltarthat akár 2-3 hétig is, ilyenkor a nőstény általában nem táplálkozik.

A vegyes gondozású családok ivadékgondozásának megfigyelése a legérdekesebb. Mindkét nem részt vesz az ivadékok védelmében és nevelésében, sőt akár etetésében is.

Egy sügérekkel benépesített akvárium az egyik legnagyobb látványossága lehet lakásunknak. Ez a sürgő- forgó, gyönyörűen színes kavalkád megéri a sok fáradtságot.